Vajon milyen lehet egy békakuruttyos és madárdalos nádasban vadászó vidrát figyelni?

Milyen érzés, amikor a téli erdőben a frissen leesett hóba süpped a bakancsunk?

Milyen, amikor osztálytársainkkal éjszakai túrázunk, barátunkkal egy fa odvában „kincsesládát” keresünk, fröcsköljük egymást az esti Balatonban, vagy szarvasbőgést hallgatunk az ezerszínű őszi fák alatt?
Történetünk elején még hőseink, Fecó és Levente sem gondolták volna, hogy ezek különösen izgalmas dolgok, de aztán szép lassan ráébredtek arra, hogy a nyüzsgésből jó néha kiszakadni, és hogy a csodálatos tájak, állatok, növények, érzések és hangulatok nemcsak az okostelefonokban léteznek, hanem a valóságban is.

Kántor Péter első regénye Fekete István halhatatlan klasszikusa, a Tüskevár előtt tiszteleg, és kamaszmesélőjének szemén keresztül kalandokkal, humorral, az őszinte barátság és az első szerelem varázsával megfűszerezve mutatja be azt, hogy a természet a jelenkor fiataljai számára is sok-sok csodát és titkot rejteget.