A népi építészet tanulmányozásának és kutatatásának fellendülésében (egyáltalán kezdeményezésében) feltehetőleg szerepe volt annak, hogy az 1873-as világkiállításon az erdélyi népi építészet nagy hangsúlyt kapott; de Erdélyből származtatható a népi építészeti emlékek tanulmányozásának, tudományos igényű feltérképezésének szándéka is. Huszka József sepsiszentgyörgyi rajztanár tanulmányainak köszönhető az érdeklődés kicsiholása: a székely ereszes házról és galambbúgos kapuról közölt könyvet a szakirodalom az első olyan munkának tartja, amely valamely népi építészeti alkotás elemzésére tett kísérletet. Huszka (saját rajzaival illusztrált) kötete az építészek és kutatók körében egyaránt nagy feltűnést keltett, felhívta a figyelmet a hasonló alkotások iránt; a kétséges kutatói módszerei és merész hipotézisei pedig egyenesen provokáltak a rendszeres kutatások elkezdését. A jelen kötet az 1895-os kiadás reprint változata.